1 Megint zsinagógába ment be s ott egy elszáradt kezű ember volt.
2 Szemmel tartották, hogy szombaton gyógyítani fogja-e, hogy azután vádolhassák.
3 Megszólította a száradtkezű embert: „Kelj fel! Állj a középre!”
4 Aztán megkérdezte azokat: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy megölni?” De azok hallgattak.
5 Ekkor haraggal körültekintett rajtuk és elszomorodott szívük kőkemény voltán és rászólt a beteg emberre: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta s azzal helyreállt a keze.
6 A farizeusok meg azután, hogy kimentek a Heródes-pártiakkal együtt, tüstént tanácsot tartottak, hogy miként veszíthetnék őt el.
7 Jézus erre tanítványaival együtt visszavonult a tó mellé, hová Galileából nagy sokaság követte, amellett Júdeából,
8 s Jeruzsálemből, Idumeából, Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről nagy sokaság jött hozzá, hallva, hogy miket cselekszik.
9 Szólt tanítványainak, hogy a tömeg miatt állandóan egy csónakot tartsanak készen, hogy ne szorongassák őt.
10 Tudniillik sokakat gyógyított, úgyhogy akiket csak valami ostor vert, hozzátódultak, hogy megérinthessék.
11 A tisztátalan szellemek is, ha látták, hozzáestek, és azt kiáltották: „Te vagy az Istennek Fia!"
12 Ő azonban nagyon keményen rájuk szólt, hogy ne tegyék őt láthatóvá.
13 Felment azután egy hegyre, és akiket akart, magához szólított. Azok odamentek hozzá.
14 Tizenkettőt rendelt arra, hogy vele legyenek, hogy elküldhesse őket igehirdetésre,
15 s hogy felhatalmazást kapjanak ördögök kiűzésére.
16 Ekkor kijelölte a tizenkettőt: Simonnak a Péter nevet adta,
17 kijelölte Jakabot a Zebedeus fiát és Jakab testvérét Jánost és a Boanérgesz nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai.
18 Kijelölte Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Taddeust, kananei Simont
19 és karióti Júdást, aki elárulta őt.
20 Azután hazatért s ott ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy nem tudtak ebédelni sem.
21 Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál.
22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van vele, s hogy az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.
23 Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: „Hogy űzheti ki sátán a sátánt?
24 Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg,
25 és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg.
26 Ha a sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van!
27 De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!
28 Bizony azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak,
29 de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!”
30 Azt mondták tudniillik, hogy Jézusnak tisztátalan szelleme van.
31 Ekkor jöttek hozzá anyja és testvérei, de kívül megálltak, beküldtek hozzá és hívatták.
32 Tömeg ült körülötte s megmondták neki: „Nézd anyád és testvéreid kinn keresnek téged!”
33 De ő ezt felelte nekik: „Ki az én anyám? Kik a testvéreim?”
34 Azután végignézett azokon, akik körben körülötte ültek és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!
35Mert aki Isten akaratát teszi, az az én testvérem, az az én anyám.”